Az egészséges étkezés alatt nagyjából mindenki mást ért, és sokan vannak, akiknek étkezési szokásai nem teszik lehetővé, hogy az egészséges és a finom dolgok valaha is összetalálkozzanak. Egyelőre nem bolygatnám az ízlésbeli konkrétumokat, csak merő általánosságban beszélnék arról, hogyan változtathatunk isteni közbeavatkozás nélkül a szokásainkon. (Már ha hiszünk abban, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges.)
Bárhogy is egyél, egy biztos. Ha egészségesebben akarsz enni, akkor vagy valamiből kevesebbet, vagy valamiből többet kell enned, vagy mindkettő. Én például idén úgy döntöttem, hogy lemondok a kávéról (hogy miért és hogyan, arról majd egy másik posztban, ha addig nem szokom vissza), és cserébe turmixokat iszom (hogy miért és milyeneket, arról szintén később).
Az életmódváltásnak tehát két kulcsa van: az egyik a leszokás, a másik a rászokás. Nézzük először a leszokást. Ha szerencsénk van, már ez önmagában teremt egyfajta vákuumot, ami majd beszippantja az új szokás(oka)t. Mivel a kávéról még nem tudok nyilatkozni, hiszen mindössze négy napja nem iszom, és naponta legalább egyszer remegő kézzel nyúlok a kotyogós után, hogy egy kortytól talán nem lesz bajom, de aztán hirtelen történik valami, mint a filmekben, és az utolsó pillanatban valahogy mégis megúszom. Szóval ezért mesélek inkább arról, amit valódi sikerként könyvelek el, ez pedig a tej száműzése a konyhából. Az első posztban írtam arról, hogy miért szoktam le a sajtról (a „masszaszerű kóma”). Most írok arról, hogy hogyan.
Próbaidő
Amikor elfogyott az utolsó korty tej és az utolsó darabka sajt is, kicsit nehéz szívvel bár, de vasakarattal úgy döntöttem, két hétig nem veszek többet ilyesmit. A tej helyett vettem rizstejet, a sajt helyett is vehettem volna növényit, de inkább ettem helyette magvakat. A sajtot is főleg nassoltam, meg főtt ételbe tettem, nem annyira szendvicsbe.
A próbaidős megoldás azért jó, mert nem kell végérvényesen szakítanod egy dologgal. Ha nem válik be, visszatérhetsz, de legalább van tapasztalatod arról, milyen nélküle. És lehet, hogy rájössz, hogy sokkal jobb. Ha elég bátor vagy, mindjárt három hétben is megszabhatod a próbaidő keretét, mert a hagyomány szerint ennyi idő alatt válik rutinná egy-egy új szokás (egyébként nem mindig, de ez ne zavarjon).
Hivatalos fogadalomszegő nap
Bár ez nem én találtam ki, eleinte – mondjuk már a próbaidő után – nagy megkönnyebbüléssel alkalmaztam, és egy-két hetente beugrottam egy kis tiltott csemegéért a közértbe. Aztán elmúlt ez is. Amerikában egyébként január 17-e az újévi fogadalmak megszegésének hivatalos napja, ilyenkor legálisan ki lehet rúgni a hámból. Aztán van, akinél ez csak egyszeri alkalom, van, aki ezzel ünnepélyesen vissza is tér a régi szokásokhoz. Szerintem ugyanakkor praktikus havi egy-két olyan nap, amikor át lehet lépni a kereteken.
Hogy vagy most?
Jó, ha rendszeresen figyeled azt, hogy hogy érzed magad. Észreveszed-e, hogy mi változott, mióta leszoktál. Minél több idő telik el, annál jobban fogod érezni a kontrasztot és újult önmagadat. És hamarosan….
…megérkezik az, ami betölti az űrt
Mivel egy-két elem megváltoztatása az egész rendszerre, jelen esetben az egész étkezésre hatással van, ha elhagysz valamit, jön helyette más. Kinek hamarabb, kinek később. Nekem például a magvak jöttek be, mint a szezám és a len. Ha valamiért mégsem adódna ösztönösen, akkor keresd tudatos elhatározással, hogy mi tudná betölteni a hiányt. Hisz a természet nem szereti az űrt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: