A házi növényitej-készítés 5 aranyszabálya

Miután némi netes kutakodás után arra jutottam, hogy növényi tejet csinálni egyszerű, úgy döntöttem, belevágok ebbe a kalandba. Elég sok receptet próbáltam ki és improvizáltam is, e mozgalmas utazás során pedig meggyőződtem róla, hogy növényi tejet gyártani tényleg egyszerű. Kivéve a rizstejet. Sok recept ígér „finom” rizstejet, de nekem egyszer sem lett finom. Épp ezért ezt a rizses dolgot úgy ahogy van, fel is adtam. A kudarc hatására majdnem lemondtam egészében az otthoni tejekről is, de milyen jó, hogy nem tettem, mert a többi magvacska meglepően finom eredményt produkált, és még főzni sem kell őket. De erről majd egy következő posztban. Jöjjenek tehát az alapszabályok.

1. Először csak kis adagot készíts, hogy kiderüljön, ízlik-e

A netes receptek igen bártan rögtön egy liter tej elkészítését ajánlják, (sőt, olyat is láttam, ami mindjárt egy kiló rizzsel indított), így aztán amíg nem kezdtem el a recepteket alapos kritikával kezelni, több liter rizstej landolt a lefolyóban. Persze, ha már van egy bevált recepted, akkor vígan bevállalhatod ezt a mennyiséget, de amíg nincs, inkább kezdd két decivel vagy fél literrel, és ha ez ízlik, akkor jöhet a nagyüzemi termelés.

2. Óvatosan higíts

A higítás kapcsán szintén eléggé elszaladt a ló egyes receptekkel, de én e tekintetben is óvatos duhaj vagyok. Kezdetnek általában kétszeres/háromszoros vízzel szoktam felönteni, mert ezt még mindig tudom tovább higítani, ha túl sűrű. A higítás személyre szabott dolog: attól függ, mire használnád a tejet és milyen krémesen szereted általában.

3. Ki kell kísérletezni az ízeket

A házi tejeknek általában vagy egyszerűbb vagy nyersebb az ízviláguk, mint a boltiaknak, ezért néha nem árt tovább ízesíteni őket. Egy csipet só és egy csepp olaj például csodákat tesz még a legízetlenebb tejekkel is, amilyen például a rizs és a zab. A szezámtej meg önmagában is nagyon finom, de datolyával egyszerűen mennyei.

4. Olyan alapanyagot válassz, aminek szereted az ízét

Bár lehet ízesíteni, azért nem árt, ha szereted az alapízt is. Ez elég egyértelműnek tűnik, de nekem a rizstej kapcsán sikerült elfeledkeznem erről. Az, hogy a bolti rizstejnek nem rizsíze van, valamiféle erjesztésnek és az enzimeknek köszönhető. Ezt a technológiát azonban nem osztják meg a random receptek. Persze, ha akad netán egy vegyész a közönség soraiban, ne tartsa magában a titkot. Mindenesetre az én rizstejemnek főtt vagy ami még rosszabb, nyers rizs íze volt. De nem akarok lebeszélni senkit, hisz ízlések és pofonok. Lehet, hogy valami más, ízes tejjel, mondjuk kókusszal vagy mandulával vegyítve vállalható, esetleg datolyával ízesítve elmegy. Nekem sem voltak ugyanakkor egészen haszontalanok a kísérletek, mert feltűnt, hogy a bolti rizstejek extrémmód édesek. Ennyire talán nem is kellene édesnek lennie a rizstejnek.

5. Kitartás

Ahogy ahhoz is gyakran idő kell, hogy az ember a növényi tej ízét és állagát megszokja a tehéntej után, az is időbe telhet, mire a boltiról átszokik a házi növényi tejre. Idő, mire kikísérletezed a legtutibb ízeket, és mire átáll az érzékelésed a frisebb, natúrabb ízvilágra. Szóval kitartás. A cikk folytatásban jönnek majd a konkrét ízélmények is, addig is vidám pacsmagolást!