Még sosem éreztem késztetést, hogy megünnepeljem a Valentin-napot, idén azonban arra jutottam, hogy minden alkalmat meg kell ragadni az ünneplésre. És ha már ez a felismerés így megtalált, úgy döntöttem, megajándékozom egy kis kedvességgel azt, aki igazán megérdemli a szeretetet. Azt, aki kibírja minden hisztimet, aki olyan hosszú időn át kitartott mellettem jóban és rosszban: önmagam.
Eljött tehát az ideje, hogy kipróbáljak egy régóta őrizgetett receptet. Még ilyen csini csészemérőkészletet is vettem hozzá, ha már ünnepelünk. Ebben egy csésze (vagy bögre) 2,5 deci, a többi mértékegység tehát ennek osztaléka. Ez a recept egyébként bátran viselhetné a világ legegyszerűbb sajttortája címet is, főleg, hogy még én is egyszerűsítettem rajta: kihagytam belőle a kókuszolajat és az agavét, mert anélkül is elég tömény. Csak azzal kell kicsit pepecselni, hogy szép legyen. Muffinformába kanalaztam bele, ahogy a cikk ajánlotta, de nekem az első darab nem jött ki egyben, talán ha szilárdul még egy kicsit a hűtőben. Pedig nagyon le akartam fotózni, lehet, hogy holnap, a nagy napon sikerül.
Az én verzióm tehát így néz ki:
Hozzávalók:
Az aljhoz:
fél bögre dió
fél bögre datolya
(én tettem még bele negyed bögre zabpehelylisztet, ezért lágyabb lett az alja)
A krémhez:
1 bögre kesudió
½ bögre kókuszkrém
fél citrom leve
1 tk vanília
Az aljához valókat éjszakára beáztattam, ugyanígy jártam el a kesudióval, majd másnap összeturmixoltam az aljnak valókat, beleegyengettem a formába, és összeturmixoltam a tetejét, rákanalaztam az aljra. Tényleg sajttorta íze van, isteni. A krémbe egyébként lehet tenni még valami édesítőt, de nekem nem hiányzik.
Sok boldogságot kívánok és sok alkalmat az ünneplésre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: